Romániában a legnagyobb összefüggő magyar terület a Székelyföld: 17 ezer négyzetkilométeren 800 ezer székely mellett mintegy 300 ezer román él. A magyar többség ezen a Szlovénia vagy Ciprus nagyságú területen demokratikus politikai viszonyok között a magyar kisebbség érdekérvényesítését tenné lehetővé. Mivel messze fekszik a magyar határtól, nehéz lenne az irredentizmus lehetőségére hivatkozni. Középső, udvarhelyi részén egyáltalán nincsenek román települések, de máshol is alig hallani mást, mint magyar szót. Ennek a székely tömegnek kellene a román törekvések szerint románul tanulnia, romául élnie életét a közigazgatásban, a bíróságokon és a munkahelyeken. A székely területek gazdaságilag tökéletesen kiegészítik egymást. - Amennyiben békén hagynák őket, a román-magyar megbékélés első számú terepe lenne ez a vidék. /Szabó A. Ferenc: Mi lesz a Székelyfölddel? = Heti Világgazdaság, nov. 11./
1997. július 22.
Magyarország lakossága 1981-ben érte el csúcspontot, ekkor 10 710 ezer magyar állampolgár élt 93 ezer négyzetkilométeren. A mostani év végére 10 150 ezer lesz az ország lélekszáma. Jönnének a kisebbségi magyarok nagyobb számban, "de erről szentségtörés beszélni. A konzervatív nemzetszemlélet ott akarja taratani őket, kimondva-kimondatlanul jobb napokra várva." "Tabu témába ütközünk. Nemzetáruló, ki hívni merészeli őket vagy egyáltalán elismerné az ő jogukat is a szabad költözködésre. Inkább asszimilálódjanak szlovákká, szerbbé, mint hogy elhagyják az ostobaság által kijelölt őrhelyüket?" Hasonlóan írt erről a kérdésről évekkel ezelőtt Kopátsy Sándor közgazdász. /Szabó A. Ferenc: A magyarság védelméről. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 22., átvéve a Heti Világgazdaság (Budapest) jún. 28-i számából. A szerző a budapesti Nemzetvédelmi Egyetem tanára./
1997. november 8.
Nyolc ország magyarsága címen Szabó A. Ferenc vázolta fel a Kárpát-medence demográfiai-szociológiai állapotát. 1970-ben a történelmi Magyarország területén még mindig a magyarság élt többségben, konkrétan 13,3 millió lakos az összeszámolt 24,8 millió 53,6 %-a, ezzel szemben 1990-ben már csak 12 millió 611 ezer magyar élt a Kárpát-medencében, más szóval 46,7 %-os kisebbségbe került. Az apadás okainak vizsgálatakor az asszimilációs módszereket bemutatta a szerző. 1920-ban még több magyar élt az ország nyugati határvidékén, mint a Székelyföldön. - A nagy probléma a kivándorlás. Körülbelül 600 ezer magyar jött el Erdélyből 1920 óta, s a folyamat megállíthatatlannak látszik. - A szerző véleménye az, hogy akik az anyaországban akarnak letelepülni, azoknak törvényesen ne nehezítsék elképzelésüket. "Tegyük lehetővé a választást a Kárpát-medence magyarsága számára arról, hogyan kívánja leélni életét."- javasolta. /Magyar Napló (Budapest), okt., ismerteti: Lapszemle rovat, A Hét (Bukarest), nov. 6./ A tanulmányt újraközölte: Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./
1998. január 15.
Székedi Ferenc vitatta Szabó A. Ferenc tanulmányának /Nyolc ország magyarsága, Magyar Napló (Budapest), 1997/10. sz./ következtetéseit. Ezt a tanulmányt átvette és közölte a Hargita Népe (Csíkszereda) 1997. nov. 8-i száma. Szabó A. Ferenc kifejtette, hogy "a magyarság szellemi-politikai vezetőinek idővel fel kell adniuk a területi elv stratégiáját." "Egy nemzet demográfiai sorskérdése felől közelítve a jövőhöz ki kell mondani: fontosabb az ember, mint a terület. Különösen, ha az utóbbi már politikailag úgyis elveszett s nemzetiségileg sem tartható sokáig." A szerző véleménye az, hogy akik az anyaországban akarnak letelepülni, azoknak törvényesen ne nehezítsék elképzelésüket. "Tegyük lehetővé a választást a Kárpát-medence magyarsága számára arról, hogyan kívánja leélni életét."- javasolta. Székedi Ferenc nem fogadta el ezt a következtetést. Számára nem politikai jelszó, amit Magyarországon annak tartanak: a határon túli magyarok problémáját a szülőföldjükön kell megoldani. "Én ugyanis határon inneni magyar vagyok. A saját földemen."- hangsúlyozta Székedi, ez az otthona. Önérzetesen visszautasított minden ilyen javaslatot, amelyet az összmagyar demográfiában gondolkodva tettek. /Székedi Ferenc: Határon innen, határon túl. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 15./
1998. szeptember 7.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1997. évi első és második kötete /ez már az 59. kötet/ rendkívül fontos írásokat ad közre: központi témája Erdély népességének száma és etnikai összetétele. Nyárády R. Károly tanulmányában áttekintette a kérdés szakirodalmát. A XVI-XVII. századi Erdély etnikai számarányát illetően megállapította, hogy azt nem lehet tárgyilagosan megbecsülni, az azonban bizonyos, hogy a románság aránya egyharmadnál nagyobb nem lehetett. A fordulatot a XVIII. század hozta, amikor a románság már erdélyi népeknél három-négyszer gyorsabb ütemben növekedett, ami részben a születésekből, részben a bevándorlásból adódott. Az 1869-es népszámlálás szerint a magyarság számaránya 28,2 százalék volt. Varga E. Árpád ettől az időponttól 1920-ig követi a változásokat. A Románia részét képező Erdély demográfiájáról Bereczki András írt. Adataiból kitűnik, hogy az 1910-es 31,6 százalékról 1941-re 29,5-re, 1992-re már 20,85 százalékra csökkent. /Gróh Gáspár: Demográfia, etnikum, műveltség. = Magyar Nemzet, szept. 7., Szabó A. Ferenc olvasói levele helyesbítette a hibásan közölt százalékos arányokat: Erdély magyar népességéről. = Magyar Nemzet, szept. 21./
